cickafarkkóró, közönséges cickafark, egérfarkúfű, pulykafű, ezerlevelűfű

Az Európában és Nyugat-Ázsiában őshonos cickafarkot hagyományosan sebkezelésre használták, de Németországban és a skandináv államokban a komló alternatívájaként sörkészítéshez is alkalmazták.

Gyűjtési ideje: június – szeptember, meleg napokon, déli órákban

Előfordulása: Mindenütt megtalálható, különösen árokparton, füves kaszálókon, réteken. Kedveli a napos területeket.

Leírása: Évelő növény. Gyökértörzséből eredő föld feletti szára eléri a 80 cm magasságot. Levelei szárnyasan szeldeltek. Apró virágai fehérek vagy rózsaszínűek, fészekvirágzatba tömörülnek. A termések apró kaszatok.

Hatóanyag: illóolaj (kamazulén, kámfor), cserzőanyag, keserűanyag, flavonoidok, természetes ösztrogénszerű vegyületek

Drog (gyűjthető rész): a teljes föld feletti rész vagy csak a virágzat

Hatása: gyulladáscsökkentő, vérzéscsillapító, hámosító, antibiotikus, görcsoldó, étvágyjavító, emésztést serkentő, enyhe epehajtó, hörgőtágító, köhögéscsillapító, izzasztó, lázcsillapító

Mellékhatás:

Néha bőrirritációt és fényérzékenységet okozhat!

Női és férfi nemi szervek daganatai esetén tilos alkalmazni!

Terhesség alatt nem ajánlott!    

Alkalmazás módja:

forrázat, tinktúra, friss levelek, kenőcs, gőzölés, masszázsolaj